Nem várt segítség

- Gondoltam! És mi történt még ezután, Mrs Malik? Meddig nem találkozott Mr Malikkal és mi volt hétvégén, amikor nála aludt?
Mosolyogva gondoltam vissza arra a 2 éjszakára és elkezdtem mesélni...
"Az első hét az új suliban hihetetlenül gyorsan telt, szinte észre sem vettem és péntek lett. Ez az egész még kicsit új nekem és az első két napban sírva hívogattam anyukámat, hogy én ezt nem bírom, haza akarok menni, de szerdán már boldogan hívtam fel és elmeséltem, hogy felvettem a németet és olaszt, mert angolt hallok eleget. Anya hihetetlenül boldog volt ez miatt és azt hiszem annak is örült, hogy végre valami jó hír miatt hívtam fel, sírás nélkül. Természetesen nővéreimmel és apukámmal is többször beszéltem a héten és az otthoni barátaimról sem feledkeztem meg. A szobatársaimmal is összebarátkoztam, hihetetlenül aranyosak! Esténként (amikor épp nem estünk össze a fáradságtól) filmet néztünk, zenét hallgattunk, rengeteget beszélgettünk és sikeresen büntetést kaptunk a 3. napon! Na igen, a kollégium gondnoka nem tartotta túl viccesnek, hogy Eliza a felmosó nyéllel keringőzött végig a hallban, miközben Taylor Swift Love story című dalát énekelte, ezért szólt a kollégiumi nevelőnknek, aki mindhármunknak büntetést adott. Ezért egész csütörtök délután a sulit takarítottuk, majd este a kollégiumot is rendbe tettük. A felsőbb éves diákok természetesen nevetve készítettek rólunk képeket és minden közösségi oldalra kirakták, ahogy éppen a padokról kapargatjuk a rágót. Csodás! Pénteken hulla fáradtan ébredtem és miután magamra kaptam a sulis egyenruhám a fürdőbe vettem az irányt. Viszonylag gyorsan elkészültem és a lányokkal együtt indultunk el a suliba. Az első óránk 9-kor kezdődik és háromnegyed 4-kor van vége az utolsónak. Négy óra 15 perckor hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Petra és Eliza is hasonlóan cselekedett, egyszerűen lefárasztott minket ez a hét. Túl gyorsan történnek az események.
- Lányok, ti maradtok hétvégén?- kérdezte Petra. Na igen, a kolesz egész évben nyitva van (kivéve a téli és a nyári szünet alatt, akkor mindenki hazamegy) akár őszi és tavaszi szünetben is itt maradhatnak azok a diákok, akik túl messze laknak és költéseges az utazgatás, hiszen mindig van itt felügyelet. Nyilván egy hétvégére senki nem fog hazautazni, de nem is kötelező itt maradni, ha van ismerősünk Londonban, akkor oda is mehetünk.
- Mivel hazamenni nem tudok, itt meg nincs semmi ismerősöm, ezért igen, én maradok. Lily?- nézett rám Eliza.
- Nem tudom, egész héten nem beszéltem Zaynnel, furcsa lenne, ha most csak úgy felhívnám, hogy eljönne-e értem. Szóval szerintem én is maradok.
- Oké, akkor mi lenne, ha holnap elmennénk várost nézni?- ajánlotta fel Petra, majd elővett egy térképet a fiókjából.- Ez itt London, a metró, a vonat és a buszközlekedés is rajta van, szóval bárhova mehetünk, nem fogunk eltévedni. Bekarikáztam a legnevezetesebb dolgokat, de sajnos a legtöbb elég messze van egymástól, szóval nem tudjuk mindet megnézni holnap, de egy-kettőt azért igen.
- Hú, mit szólnátok, ha elmennénk az Oxford Street-re? Venni szeretnék pár dolgot és ott rengeteg bolt van.
- Én benne vagyok, nekem is jól jönne pár vastagabb ruha.- mondtam, mert hétvégente mégsem hordhatom a sulis egyenruhát. A ruhatáramban pedig az az egyetlen darab, ami ehhez az időhöz megfelelő.
- Oké, akkor menjünk az Oxford Street-re.- mosolygott Petra és már el is kezdte a térkép tanulmányozását.
Én addig felhívtam anyát és elmeséltem neki a mai napot, meg a holnapi tervünket. Nagyon örült, hogy felfedezzük Londont és azt mondta örülne, ha ennék valamit és vegyek kabátot, mert csak a bőrdzsekim hoztam el, a téli kabátomat otthon felejtettem. Ezt jó tudni.
Mivel mára nem terveztünk már semmit, felvettem egy kényelmes nadrágot és egy bő felsőt, majd felkontyoltam a hajam és egy bögre forró tea társaságában leültem sorozatot nézni a laptopomon.
Eliza közben történelmet magolt, Petra pedig az útvonalat tervezgette és nézte a metrók, illetve a buszok érkezését és indulását. Megkérdeztem, hogy kell-e neki segítség, de mondta, hogy boldogul egyedül is, szóval elkezdtem a kedvenc sorozatom legújabb részét. Még a felénél sem tartottam, amikor valaki kopogott. Kikiáltottunk, hogy 'Szabad!', majd az ajtó kinyílt és egy nem várt vendég lépett be rajta. Kissé lefagytam, ahogy a lányok is.
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem és azonnal végignéztem magamon, majd rajta. Na igen, az én kinézetem az övé mellett...inkább hagyjuk.
- Beszélni akartam veled.
- Velem?- néztem csodálkozva.
- Igen, mégis kivel mással beszélhetnék itt, amikor te vagy az egyetlen ember, akit ismerek?- tette fel a költői kérdést.- Tudunk valahol négyszemközt beszélgetni?
- Persze.- álltam fel. Rámosolyogtam a lányokra, majd kimentem a szobából és elindultam a kávézó felé. Ja, igen...az étterem mellett van egy kávézó is kollégiumban. Nem tudom említettem-e, hogy a sulink és a koleszunk is hihetetlenül modern és gazdag. Na mindegy. Leültünk az egyik asztalhoz és kérdőn néztem rá:
- Mit keresel itt? És honnét tudtad, hogy hol találsz?
- Nem nehéz kitalálni ki mondta el, figyelembe véve azt, hogy egyetlen közös ismerősünk van.
- Zayn?
Perrie lesajnálóan tapsolni kezdett.
- Beszéltél Zayn-nel a héten?- kérdeztem.
- Igen. Most ezen mit vagy úgy meglepődve? Természetesen lenyugodtunk és felnőttek módjára megbeszéltük a dolgokat, mert rájöttünk, hogy mindketten hülyén viselkedtünk.- magyarázta. Totál lesápadtam és majdnem elkezdtem a bőgést, amit Perrie észrevett, mert azonnal hozzátette.- Ne aggódj, nem jöttünk össze újra, valószínűleg nem is fogunk, mert ez az idióta totál beléd zúgott, amit a mai napig nem értek és nem is fogom soha, de ő tudja. Azért jöttem, hogy ezt elmondjam és összekapd magad, mert ő folyamatosan pedálozik, hogy neked jó legyen, a te érdekeidet nézi, nem is gondol magára, ha rólad van szó, erre te beköltözöl inkább ide és egész héten fel sem hívod, sőt még egy üzenetet sem írsz neki arról, hogy mi van veled, ő meg depressziósan ül otthon és szívja el az undorító cigarettáit, hátha így le tudja nyugtatni magát.- mondta dühösen.
- Mi van?- néztem rá döbbentem, mert Zayn nem tűnt depis típusnak. Azt hittem boldogan dolgozik és élvezi, hogy naponta több ezren rajongják körbe.
- Komolyan mondom, te teljesen hülye vagy. Nem értem mit nem értesz.
- Nem tudom elképzelni, ahogy Zayn rólam gondolkozik és...
- Talán azért, mert nem ismered!- szakított félbe.- Zaynnek hatalmas szíve van, nem találkoztam még ilyen ragaszkodó és törődő emberrel soha életemben. Nehezen nyílik meg az embereknek, neked is sokáig fog tartani, amíg eléred, hogy 100%-osan megbízzon benned, de tudnod kell, hogy már most nagyon fontos vagy neki és szeretné megosztani élete minden apró pillanatát veled és arra várt, hogy felhívd a héten és mindent elmesélj neki, ami veled történik, mert azt is szeretné, ha ő is a te életed része lehetne, nem csak te az övé.
- Akkor miért nem hívott ő?
- Azért, Lily, mert tudta, hogy ez az egész rohadtul új neked és valószínűleg alig van egy szabad perced, mert különböző programokra mész, tanulsz és ismerkedsz, ezért nem tudta mikor nem zavarna, így arra várt, hogy te felhívd, amikor van 10 perced, de kezdte úgy érezni, hogy rá még annyi időd sincs, pedig próbál mindent megtenni, hogy a kedvedben járjon.- mondta ingerülten és egyre hangosabban kezdett beszélni.- Külön szobát csináltatott neked, elhagyta érted a menyasszonyát...
- Jó, értem.- állítottam le.- De arra nem gondolt, hogy esetlen azért nem hívtam, mert tudtam, hogy dolgozik? És nem akartam koncertezés közben hívogatni..
- Ugyan már, a héten 2 koncertjük volt és igaz, hogy az utolsó simításokat végezték az albumon és elég elfoglalt volt, de neked még koncert közben is felvette volna a telefont.
- Akkor most mit csináljak?
Perrie unottan megforgatta a szemét, majd az arcomba üvöltött:
- TALÁN HÍVD FEl!!!
- Jó, oké.- bólintottam majd felálltam és elindultam. Aztán megtorpantam és visszafordultam.- Köszönöm.- mondtam halkan és elmosolyodtam.
- Nehogy azt hidd, hogy miattad csináltam. Még mindig szeretem Zaynt, de ha mellettem nem boldog, akkor megérdemli, hogy legalább melletted az legyen, viszont arra még várhatott volna szegény, ha rajtad múlik, ezért jöttem, hogy helyre tegyelek.- rombolta le azonnal azokat a gondolatimat, hogy tud ő rendes is lenni. Ezek szerint engem ugyanúgy utál és csak Zayn miatt tette. Mindegy.
- Ööö..rendben, azért köszönöm! Szia!- intettem és meg sem várva a válaszát elindultam. Bementem a szobámba és gyorsan elkezdtem összepakolni pár cuccot a hétvégére.
- Mi történt?- kérdezte Eliza.
Gyorsan nagy vonalakban elmeséltem, majd megkértem őket, hogy hívjanak nekem egy taxit, mert úgy döntöttem meglepetésként állítok be Zaynhez.
A taxi 10 perc múlva ott is volt, elköszöntem a lányoktól és lerohantam. Leadtam a kulcsom a recepción, majd elköszöntem és bepattantam a taxiba. Lediktáltam a címet a sofőrnek és izgatottan vártam, hogy odaérjünk. Nagyjából fél óra alatt megérkeztünk és gyorsan a taxis kezébe nyomtam a pénzt, majd kipattantam a kocsiból. Átfutottam a kerten, intettem a kertésznek, aki kérdőn nézett rám, majd az ajtóhoz érve ráfeküdtem a csengőre. Pár másodperc múlva Zayn idegesen tépte fel az ajtót (gondolom azért mert nem engedtem el a csengőt) azonban amikor meglátott idegessége meglepődöttségre váltott.
- Hát te?- kérdezte én pedig szó nélkül a nyakába ugrottam. Zayn pár másodperc után kapcsolt csak és szorosan magához ölelt. Óvatosan eltolt magától, majd a kezemet megfogva behúzott a házba.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak egész héten, de féltem, hogy éppen zavarnálak munka közben vagy valami...- mondtam idegesen. Zayn halványan elmosolyodott, majd megszólalt.
- Te sosem zavarsz.
- Haragszol?
- Rád? Bár tudnék..- nevette el magát, aztán a kezembe tartott táskára tévedt a tekintete.- Itt maradsz?
- Ha nem baj.- vontam meg a vállam.
- Viccelsz? Dehogyis! Viszont holnap koncertem lesz az O2 Arénában, eljössz?- kérdezte.
- Hű, bemehetek a backstage-be?- kérdeztem csillogó szemekkel.
- Persze.- nevette el magát, majd magához húzott és megcsókolt."
- Úristen, egyszerűen hihetetlen.- jegyzetelt folyamatosan az újságíró.- Ebből egy csodás történet lesz, ígérem! És ezt semmiképp nem hagyom ki, hisz Miss Edwards-ra is jó fényt vet, ami csak még több olvasót vonz majd! De úgy érzem a 4 oldal kevés lesz...- gondolkozott el.
- Biztosan!- nevettem el magam, majd rendeltem egy újabb bögre teát.
- És mi történt még azon a hétvégén, Mrs Malik?- kérdezte várakozóan. Visszagondoltam a sok emlékre és folytattam a történetet.

Első vita

- Hű, nagyon hamar eljutottak a csókig, azt hittem arra még várni kell! Mi történt azon a délutánon?
- Ó, az egy felejthetetlen nap..- mondtam mosolyogva.
" Miután megszárítkoztam, felöltöztem és feltettem egy kis sminket lementem a földszintre, hogy megkeressem Zayn-t, de nem találtam sehol. Visszamentem, hogy megnézzem a szobájában, de amikor odaértem veszekedés zaja szűrődött ki.
- Zayn, legyél már észnél, ő egy 14 éves kislány!! Komolyan vele akarsz kikezdeni? A szülei fel is jelenthetnek mivel még kiskorú és még elég sokáig az is lesz!
- Neked ehhez semmi közöd. Nem kértem, hogy gyere ide és oktass ki szóval akár el is mehetsz!
- Tudod, hogy igazam van! Zayn, ő nem tudja neked megadni azt, amit én igen...
- Perrie, takarodj a házamból!- üvöltött rá.
Gyorsan befutottam a szobámba és megvártam, amíg Miss Edwards letipeg a lépcsőn és hangos csattanással becsapja az ajtót.
- Lily, hol vagy?
- A szobámban.- feleltem szomorú hanggal. Rá kellett jönnöm, hogy Perrie-nek igaza van, túl fiatal vagyok Zayn-hez.
- Hé, minden rendben?- térdelt le elém.- Mi történt?
- Hallottam a veszekedésed Perrie-vel...
Zayn hatalmasat sóhajtott.
- Mennyit hallottál?- kérdezte.
- Pont eleget, hogy rájöjjek teljesen igaza van. Nem csinálhatjuk ezt Zayn, neked nem rám van szükséged. Szeretném, ha elvinnél a kollégiumba.
- Ne, Lily...kérlek! Tudod, hogy várok, amíg csak kell és...
- Nem, Zayn! Összepakolok.
- De..
- Kérlek, ne nehezítsd meg, csak fogadd el!
- Ha tényleg ezt szeretnéd felőlem rendben!- mondta sértődöttem, majd idegesen kivágtatott a szobámból. Azonnal sírni kezdtem, de próbáltam megnyugodni. Miután sikerült lassan összepakoltam a cuccaim és búcsút mondtam a szobának. Mikor végeztem egyedül cipeltem le a cuccaim, majd megkerestem Zayn-t, aki a teraszon ülve cigizett.
- Kész vagyok.- mondtam.
- Mehetünk.- fújta ki a füstöt, majd elnyomta a cigit és felállt. Bepakolta a bőröndjeim a kocsiba majd elindultunk. Egész úton hozzám sem szólt, hangosan bömböltette a zenét. Nem fáradoztam azzal, hogy szóra bírjam szóval csendesen bámultam London utcáit az ablakon keresztül. Fél óra autókázás után megérkeztünk a kollégiumhoz. Hatalmas és modern épület volt, gyönyörű kerttel és vidám diákokkal. Reméltem, hogy találkozom a magyarokkal is, de természetesen a többieket is szívesen megismerném. Kiszálltunk a kocsiból, majd egy kézitáskával bementem a recepcióra. Wow. Recepció egy koleszban...kicsit szokatlan.
- Jó napot kívánok, Lillian Nemeth vagyok és...
- Ó, igen. Ön az, aki lemondta a kollégiumot, igaz?
- Igen...de szeretném, ha mégis felvennének! Meg lehet még oldani?
- Persze. 1 hétig szoktunk haladékot adni, hátha meggondolják magukat! Máris adom a szobakulcsot, a szobatársai már itt vannak!
- Köszönöm!
Zayn közben behozta a csomagjaim és miután megkaptam a kulcsot lifttel (!) felmentünk a negyedikre. A 310-es szoba volt az enyém és beletelt egy kis időbe mire megtaláltuk a hosszú folyosón. Benyitottam és két mosolygós lánnyal találtam szembe magam.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia...sztok!- mondták zavartan. Zayn csak bólintott majd az üres ágy mellé pakolta a cuccaim.
- Hát, akkor én megyek is...- mondta, majd intett egyet és kiment az ajtón. Szomorúan és csalódottan álltam ott.
- Hé, menj már utána!- mondta az egyik lány és kilökdösött az ajtón. Értetlenül álltam ott, de még időben kiáltottam Zayn után.
Hátrafordult és kérdőn nézett felém.
- Sajnálom!- mondtam és kitört belőlem a sírás. Odalépett hozzám és szorosan átölelt.
- Figyelj, mit szólnál, ha hétköznap itt laknál a koleszban és hétvégente nálam lennél? Aztán egy idő után eldöntöd, hogy inkább itt maradsz vagy hozzám költözöl.
- Oké, ez jó ötlet. Köszönöm.- mosolyodtam el. Zayn letörölte a könnyeket az arcomról, majd adott egy puszit a homlokomra.
- Addig is bármi van, hívj és azonnal itt vagyok érted, oké?
- Oké.
- Szia Lily!
- Szia Zayn!
Megvártam, amíg beszáll a liftbe és elmegy, majd visszamentem a szobámba.
- Na? Minden rendben?- kérdezte vidáman az egyik szobatársam.
- Igen, azt hiszem...
- Oké, Eliza vagyok!- mosolygott kedvesen.
- Én Petra!- szólalt meg a másik lány.
- Én Lily vagyok.- mondtam vidáman. Már most nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak.
- Honnan jöttél?- kérdezte Eliza.
- Magyarország, ti?
- Mi is.- nevetett Eliza és azonnal átváltott magyarra. Rengeteget beszélgettem a lányokkal és hihetetlenül megkedveltem őket már most! Alig vártam az elkövetkezendő éveket velük és úgy éreztem, hogy sosem fogok odaköltözni Zayn-hez és ez így helyes!'- fejeztem be a mondandóm.
- Hű, szerencsére kibékült Mr Malikkal, nagyon féltem, hogy haraggal fognak elválni.-mondta Miss Peterson
- Hát..nem az volt az utolsó vitánk!- mondtam.
- Gondoltam! És mi történt még ezután, Mrs Malik? Meddig nem találkozott Mr Malikkal és mi volt hétvégén, amikor nála aludt?
Mosolyogva gondoltam vissza arra a 2 éjszakára és elkezdtem mesélni...