- Hű, nagyon hamar eljutottak a csókig, azt hittem arra még várni kell! Mi történt azon a délutánon?
- Ó, az egy felejthetetlen nap..- mondtam mosolyogva.
" Miután megszárítkoztam, felöltöztem és feltettem egy kis sminket lementem a földszintre, hogy megkeressem Zayn-t, de nem találtam sehol. Visszamentem, hogy megnézzem a szobájában, de amikor odaértem veszekedés zaja szűrődött ki.
- Zayn, legyél már észnél, ő egy 14 éves kislány!! Komolyan vele akarsz kikezdeni? A szülei fel is jelenthetnek mivel még kiskorú és még elég sokáig az is lesz!
- Neked ehhez semmi közöd. Nem kértem, hogy gyere ide és oktass ki szóval akár el is mehetsz!
- Tudod, hogy igazam van! Zayn, ő nem tudja neked megadni azt, amit én igen...
- Perrie, takarodj a házamból!- üvöltött rá.
Gyorsan befutottam a szobámba és megvártam, amíg Miss Edwards letipeg a lépcsőn és hangos csattanással becsapja az ajtót.
- Lily, hol vagy?
- A szobámban.- feleltem szomorú hanggal. Rá kellett jönnöm, hogy Perrie-nek igaza van, túl fiatal vagyok Zayn-hez.
- Hé, minden rendben?- térdelt le elém.- Mi történt?
- Hallottam a veszekedésed Perrie-vel...
Zayn hatalmasat sóhajtott.
- Mennyit hallottál?- kérdezte.
- Pont eleget, hogy rájöjjek teljesen igaza van. Nem csinálhatjuk ezt Zayn, neked nem rám van szükséged. Szeretném, ha elvinnél a kollégiumba.
- Ne, Lily...kérlek! Tudod, hogy várok, amíg csak kell és...
- Nem, Zayn! Összepakolok.
- De..
- Kérlek, ne nehezítsd meg, csak fogadd el!
- Ha tényleg ezt szeretnéd felőlem rendben!- mondta sértődöttem, majd idegesen kivágtatott a szobámból. Azonnal sírni kezdtem, de próbáltam megnyugodni. Miután sikerült lassan összepakoltam a cuccaim és búcsút mondtam a szobának. Mikor végeztem egyedül cipeltem le a cuccaim, majd megkerestem Zayn-t, aki a teraszon ülve cigizett.
- Kész vagyok.- mondtam.
- Mehetünk.- fújta ki a füstöt, majd elnyomta a cigit és felállt. Bepakolta a bőröndjeim a kocsiba majd elindultunk. Egész úton hozzám sem szólt, hangosan bömböltette a zenét. Nem fáradoztam azzal, hogy szóra bírjam szóval csendesen bámultam London utcáit az ablakon keresztül. Fél óra autókázás után megérkeztünk a kollégiumhoz. Hatalmas és modern épület volt, gyönyörű kerttel és vidám diákokkal. Reméltem, hogy találkozom a magyarokkal is, de természetesen a többieket is szívesen megismerném. Kiszálltunk a kocsiból, majd egy kézitáskával bementem a recepcióra. Wow. Recepció egy koleszban...kicsit szokatlan.
- Jó napot kívánok, Lillian Nemeth vagyok és...
- Ó, igen. Ön az, aki lemondta a kollégiumot, igaz?
- Igen...de szeretném, ha mégis felvennének! Meg lehet még oldani?
- Persze. 1 hétig szoktunk haladékot adni, hátha meggondolják magukat! Máris adom a szobakulcsot, a szobatársai már itt vannak!
- Köszönöm!
Zayn közben behozta a csomagjaim és miután megkaptam a kulcsot lifttel (!) felmentünk a negyedikre. A 310-es szoba volt az enyém és beletelt egy kis időbe mire megtaláltuk a hosszú folyosón. Benyitottam és két mosolygós lánnyal találtam szembe magam.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia...sztok!- mondták zavartan. Zayn csak bólintott majd az üres ágy mellé pakolta a cuccaim.
- Hát, akkor én megyek is...- mondta, majd intett egyet és kiment az ajtón. Szomorúan és csalódottan álltam ott.
- Hé, menj már utána!- mondta az egyik lány és kilökdösött az ajtón. Értetlenül álltam ott, de még időben kiáltottam Zayn után.
Hátrafordult és kérdőn nézett felém.
- Sajnálom!- mondtam és kitört belőlem a sírás. Odalépett hozzám és szorosan átölelt.
- Figyelj, mit szólnál, ha hétköznap itt laknál a koleszban és hétvégente nálam lennél? Aztán egy idő után eldöntöd, hogy inkább itt maradsz vagy hozzám költözöl.
- Oké, ez jó ötlet. Köszönöm.- mosolyodtam el. Zayn letörölte a könnyeket az arcomról, majd adott egy puszit a homlokomra.
- Addig is bármi van, hívj és azonnal itt vagyok érted, oké?
- Oké.
- Szia Lily!
- Szia Zayn!
Megvártam, amíg beszáll a liftbe és elmegy, majd visszamentem a szobámba.
- Na? Minden rendben?- kérdezte vidáman az egyik szobatársam.
- Igen, azt hiszem...
- Oké, Eliza vagyok!- mosolygott kedvesen.
- Én Petra!- szólalt meg a másik lány.
- Én Lily vagyok.- mondtam vidáman. Már most nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak.
- Honnan jöttél?- kérdezte Eliza.
- Magyarország, ti?
- Mi is.- nevetett Eliza és azonnal átváltott magyarra. Rengeteget beszélgettem a lányokkal és hihetetlenül megkedveltem őket már most! Alig vártam az elkövetkezendő éveket velük és úgy éreztem, hogy sosem fogok odaköltözni Zayn-hez és ez így helyes!'- fejeztem be a mondandóm.
- Hű, szerencsére kibékült Mr Malikkal, nagyon féltem, hogy haraggal fognak elválni.-mondta Miss Peterson
- Hát..nem az volt az utolsó vitánk!- mondtam.
- Gondoltam! És mi történt még ezután, Mrs Malik? Meddig nem találkozott Mr Malikkal és mi volt hétvégén, amikor nála aludt?
Mosolyogva gondoltam vissza arra a 2 éjszakára és elkezdtem mesélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése