- Igen, ezt a szót kerestem. De Zayn mikor tudta meg, hogy ön oda megy szeptemberben? Mit szólt hozzá? És mi történt utána Londonban?- zúdította rám a kérdéseit.
-"Zayn-nek írtam, hogy szeptemberben Londonban tanulok tovább. Először nem hitte el, de aztán elküldtem neki a jelentkezési lapot és hihetetlenül boldog lett. Utána egyre többet volt fenn, egyre többet beszéltünk, egyre jobban beleszerettem és egyre jobban vártam a szeptembert.
A nyár hátralevő része hamar eltelt. Pár napot anyuékkal töltöttem a Balaton parton, hiszen először csak decemberben fogok hazajönni. Utána a barátnőimmel is rengeteg időt töltöttem, kihasználtam minden alkalmat, hogy velük legyek. Egyre gyorsabban telt az idő. Aztán eljött a nap.
Augusztus 30-án anya és apa felvitt Budapestre, a repülőtérre. Egész úton próbáltam visszatartani a könnyeimet, ami nagy nehezen sikerült is. Utoljára gyönyörködtem Magyarország azon részein, amit az út alatt láttam, aztán megérkeztünk a fővárosba. A repülőtér tele volt. Megvettem a jegyet, leadtam a bőröndöket és a nagyobb táskákat, majd a kézi poggyászommal együtt leültünk az egyik büfébe. Rendeltem egy narancslevet, de nem tudtam meginni, mert egy idegesítő hang megszólalt.
- Kérjük a Londonba utazó utasainkat, hogy kezdjék meg a beszállást!
Felálltam, hogy elköszönjek anyuéktól.
- Virág, nagyon vigyázz magadra! Ha leszállt a gép azonnal hívj, és akkor is hívj, ha találkoztál az előkészítő tábor vezetőjével, mert a reptéren fog várni. Ha nem találod meg akkor itt a száma, és..
- Anya, már mindent megbeszéltünk, nem lesz semmi gond. A száma is meg van és ott fog várni.
- Rendben.- bólintott szomorúan, majd szorosan megölelt. Apától is elköszöntem, és minél előbb el akartam menni, ugyanis tudtam, hogy el fogom kezdeni a sírást.
- Hiányozni fogtok!- mondtam, majd hátat fordítottam és lassan elindultam. Utoljára visszafordultam, intettem egyet, majd beszálltam a repülőgépbe. Egy kedves stewardess megmutatta a helyem és hozott nekem üdítőt és szendvicset is, mert szerinte nagyon vékony vagyok.
Hát..oké.
Az út egy örökkévalóságnak tűnt. A reptéren nem kezdtem el a sírást, de a gépen igen. Sírás közben azért zenét is hallgattam, olvastam is, de egyszerűen úgy éreztem sosem szállunk le.
- Kérem utasainkat, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket. Megkezdjük a landolást!
Azonnal felkaptam a fejem a hangra és mosolyogva bekapcsoltam az övem. Tudtam, hogy a leszállás minimum 10 percet igénybe fog venni, szóval előkaptam a tükröm, hogy megnézzem a szétbőgött fejem. Gyorsan letöröltem a könnyes arcom és tettem fel egy kis alapozót, hogy ne látszódjon annyira, hogy az egész utat végig sírtam. A hajamat is megigazítottam, majd elpakoltam mindent a táskámba. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a repülőgép már ereszkedik. A távolban megpillantottam a London Eye-t is, és rájöttem, hogy nem szabad sírnom. London egy csodás város és itt talán teljesül életem legnagyobb álma. Anyuékkal bármikor tudok beszélni, hiszen nem az őskorban élünk és egy évben kétszer-háromszor haza is megyek. Igaz, ez nem olyan sok, de nekik is és nekem is el kell fogadnom ezt, és nem szabad sírnom.
Miután landolt a gép, megfogtam a kézipoggyászom, és vidáman leszálltam. A Heathrow repülőtér nagyon zsúfolt volt, és csak reménykedtem, hogy nem taposnak össze az emberek miközben megpróbálom megszerezni a bőröndjeimet. Szerencsére túléltem, úgyhogy elindulhattam a két bőröndömmel és a három táskámmal, hogy megkeressem az előkészítő tábor vezetőjét. Úgy beszéltük meg, hogy a reptér előtt, egy fekete kisbusz mellett fog várni rám, szóval kisiettem a hatalmas épület elé, de sehol nem láttam Sarah-t se és a fekete kisbuszt se. Gyorsan tárcsáztam és hamar fel is vette.
- Szia Sarah, Lily vagyok!
- Szia Lily! Ne haragudj, de dugóba kerültünk szóval kicsit késni fogunk, de legkésőbb fél óra múlva ott vagyunk! Ülj be addig egy kávézóba, vagy maradj a reptéren.
- A közelben nem látok kávézót, szóval itt maradok a reptéren.
- Rendben! Megyünk, ahogy tudunk!
- Várlak, szia!
- Szia!
Gyorsan hívtam anyut is, hiszen megígértem.
- Szia anyu!
- Szia! Milyen volt az út?
- Fárasztó, de végre itt vagyok!
- Minden rendben volt? Sarah ott van?
- Dugóba került, szóval kicsit késik, de megvárom itt.
- Nem örülök, hogy egyedül fogsz ott várni.
- Jaj, anya! Tele van emberekkel ez a repülőtér, nem lesz semmi gond! Tudok vigyázni magamra!
- Jól van, jól van! Azért írj egy SMS-t, ha Sarah odaért.
- Mindenképp! Most leteszem, szia!
- Szia!
Bedobtam a táskámba a telefonom, majd leültem kint az egyik padra.
Mosolyogva körbe néztem és megállapítottam, hogy Angliához képest csodálatos az időjárás. Remek kezdet! Hello London, Virdzsi vagyok és hódítani fogok!"- fejeztem be vidáman.
- Úgy érzem, hogy azért Londonban sem lesz zökkenőmentes minden, hiszem rögtön úgy kezdődött minden, hogy Sarah dugóba került.
- És ez még csak a kezdet volt..- nevettem el magam.
- Mi történt még? Mikor találkozott először Mr Malik-kal? Milyen volt az előkészítő tábor? Az iskola?- Miss Peterson ismét rengeteg kérdést zúdított rám és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mindent pontosan úgy meséljek el, ahogy történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése