-"Otthon szinte minden nap órákat ültem a Twitter előtt, de Zayn még csak be sem követtet és nem is adott magáról életjelet. Július elsején írt ki pár sort, de utána már semmit.
- Virág, nem akarsz elmenni sétálni? Miért nem hívod fel valamelyik barátnődet?
- Anya, Zayn bármikor bekövethet vagy írhat és gépnél akarok lenni.
- Amióta hazaértünk Düsseldorfból mást sem csinálsz, mint a laptop előtt ülsz és vársz arra, hogy végre jelentkezzen.
- Mert azt mondta írni fog.
- De közben turnézik és alig van ideje másra. Te pedig egy üzenetre pazarolod el az egész nyarad!
- És ha nekem megéri?
- Meg fogod bánni! Szeptemberben mész Budapestre és nem tudsz majd találkozni a barátaiddal. Ki kellene használnod ezt a nyarat arra, hogy minden idődet velük töltsd. Jövő héten már augusztus lesz, remélem tudod.
- Tudom.- bólintottam anya, pedig kiment a szobámból.
Az elkövetkezendő két hétben kicsit több időt voltam a barátnőimmel, de azért a Twittert sem hanyagoltam el. Aztán augusztus negyedikén csoda történt. Zayn Malik bekövetett és írt egy rövid üzenetet!
"szia Lilly x sajnálom, hogy ennyi idő után írok, de rengeteg dolog történt velem és egy kis nyugalomra vágytam. hogy vagy, drága? xx"
Néhány másodpercig fel sem fogtam, hogy tényleg írt és tényleg Ő az, de aztán megpróbáltam lenyugtatni magam és visszaírtam. Már körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor meglepő dolgot írt.
"szakítottam Perrie-vel"
Szóval ez történt vele. Ezért nem jelentkezett július óta, ezért tűnt el a nyilvánosság elől. Már értem miért csak a koncerteken jelent meg. Nem akarta, hogy kérdezzenek Perrie-ről.
Visszaírtam neki, hogy sajnálom és remélem már jól van.
"bárcsak itt lennél..most"
Ebben a pillanatban döntöttem el valamit. Rohantam le anyához, aki csodálkozva bámulta a kissé őrült lányát.
- ANYA, ANYA, ANYAAAAAAAA!- üvöltöttem.
- Virág, ne ordíts! Mi bajod van? Mi történt, hogy hirtelen ilyen boldog lettél?
- Eldöntöttem. Szeptemberben megyek Londonba.
- Mi? Ezt csak így egyik percről a másikra döntötted el? Ez nem ilyen egyszerű, alaposan át kell gondolnod.
- Anya, július másodika óta ezen gondolkozom és végre döntöttem.
- Rendben. Este megbeszéljük.
Bólintottam, majd visszarohantam a szobámba. Na igen. London. Erről eddig csak a volt osztályfőnököm, az iskolaigazgató és a szüleim tudtak. A barátnőimnek sem mondtam, mert nem akartam, hogy folyamatosan erről beszéljünk, ezért addig titokban akartam tartani, amíg el nem döntöm mi legyen.
Márciusban letettem a középfokú nyelvvizsgát és legnagyobb meglepetésemre maximális pontot értem el. A nyelvvizsga bizottság elnöke, Angéla úgy gondolta, hogy az emelt szintű is sikerülne és ezért felkészített rá, tehát májusban azt is letehettem. Nem tudtam mire megy ki ez az egész, de amikor évzáró után az osztályfőnököm behívta velem együtt a szüleimet az igazgatói irodába, ahol ott volt ez a bizonyos Angéla nevű nő is, már tudtam, hogy nem véletlenül akarta, hogy olyan hamar felkészüljek arra a nyelvvizsgára.
Elmondta, hogy a fia egy londoni középiskola igazgatója, ahova olyan diákoknak adnak lehetőséget, akiknek nem az angol az anyanyelvük. Az iskola lényege az, hogy Európa minden országából kiválasztanak 5 diákot, akik ebben az iskolában tanulhat 4-5 évig és utána esetleg egy londoni egyetemre is bekerülhetnek. Az angolt nyilván tökéletesen megtanulják, mellette megismerhetik Anglia történelmét, rengeteg programon vehetnek részt és Londonban élhetnek. Nyilván ide olyan 14-15 éves diákokat választanak, akik minimum középszinten beszélik az angolt.
Megtudtam, hogy Magyarországon én vagyok az egyik ilyen szerencsés kiválasztott. Augusztus huszonötödikéig kaptam gondolkodási időt. Akkor kell felhívni Angélát, hogy mi a válaszom.
Most már tudom.
Július óta ezen rágódom és Zayn segített eldönteni. Amikor elolvastam azt a mondatát, hogy szakított a barátnőjével már tudtam, hogy el kell mennem jövőre. Biztos voltam abban, hogy ezt akarom.
Aznap este anyával és apával megbeszéltük és rájöttek, hogy semmivel nem tudnak meggyőzni. Ők nem örültek annak, hogy elmegyek, de mégis elengedtek. Tudják, hogy fontos volt nekem a német nemzetiségű suli, de azt is tudják, hogy Zayn mindig is sokkal fontosabb volt, mint a német nyelv, Budapest, Magyarország vagy bármi más, amit ott kaphatnék.
- Holnap felhívom Angélát.- állt fel anyu.
- Oké. Utána?
- Ő majd küldi a papírokat, amiket ki kell tölteni, le kell fordíttatni angolra, majd postázni Londonba.
- Értem.
- Szeptember 8-án, hétfőn kezdődik a suli. Előtte egy héttel már ki kell menned az előkészítő táborba.
- Igen, tudom.
Anya bólintott, majd kiment a konyhába. Láttam rajta, hogy nem örül, de nem tehetek mást. Meg kell ragadnom ezt a lehetőséget ahhoz, hogy a közelében lehessek. Ha csak ez az egy módja van, akkor nincs más választásom.
Tudom, hogy sok mindent veszítek. Például a német nyelvtudást, hiszen Angliában az angol tökéletesítése mellett franciát fogok tanulni, amit valószínűleg nem igazán tudok majd használni, de mindegy. C'est la vie."- fejeztem be nevetve.
- Mon Dieu!- szólalt meg pár másodperccel később Miss Peterson.
- Igen. Hihetetlen történet.
- Az. Ezt a sors akarta így, nem lehet véletlen.
- Én is sokszor gondoltam már erre. Tudja, néha még most sem hiszem el, hogy ez mind megtörtént.
- Megértem. Ez az egész annyira...
- Mesébe illő.- vágtam közbe.
- Igen, ezt a szót kerestem. De Zayn mikor tudta meg, hogy ön oda megy szeptemberben? Mit szólt hozzá? És mi történt utána Londonban?- zúdította rám a kérdéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése