-" Másnap délelőtt idegesen és szomorúan pakoltam a bőröndömbe. Tudtam, hogy fent van a legfelső emeleten és az éjszaka közepén többször is felkeltem, hogy beszökjek hozzá, de nem tettem, mert tudtam azt is, hogy Perrie ott van vele.
- Lemegyünk ebédelni, aztán indulunk a reptérre, jó?- ült le mellém anya.
- Rendben.
Nem tudott mit mondani erre az egészre, amit meg is értek. Nem lehet könnyű feldolgozni azt, hogy a lánya csókolózott egy világsztárral. Úristen..remélem nem mondta el apunak.
- Anya!- kiabáltam.
- Virág!- kiabált vissza a fürdőből. Ezt nem hiszem el! Szerinte ez vicces?!
- Anya, beszéltél apával?
- Igen, tegnap este felhívtam.- lépett ki.
- Mit mondtál neki?
- Ne aggódj, nem meséltem el neki, hogy mi történt. Azt sem tudja, hogy ugyanebben a szállodában vannak.
- Köszönöm!
- Igazából csak azért nem mondtam el neki, mert tudom, hogy nagyon összetörnél, ha megölné Zayn-t. Azt meg nem akarom.
- A lényeg, hogy nem tudja.- legyintettem és inkább szó nélkül hagytam az egészet.
Lementünk az étterembe és kerestünk egy szabad asztalt, majd leadtuk a rendelést. Igazából az egész ebédemet csak összeturkáltam, mert egyáltalán nem voltam éhes és természetesen ez anyának nem tetszett.
- Össze fogsz esni, ha nem eszel.
- De nem vagyok éhes!
Anyu csak a fejét rázta, aztán fizetett a pincérnek és végre visszamentünk a szobába. Lassan összepakoltunk mindent és miután kijelentkeztünk a szállodából a reptér felé vettük az irányt. A taxi sofőr nagyon idegesítő volt, ugyanis az egész utat végig énekelte. Még, ha jó hangja lett volna, de egy repedt fazék szebben énekel mint ő. (
- Elmegyek mosdóba, maradj itt!- állt fel anyu pár perc után.
Bólintottam és elővettem a telefonom. Éppen azon imádkoztam, hogy legyen Wi-Fi, amikor valaki megállt előttem. Felnéztem az illetőre és legnagyobb meglepetésemre Perrie volt az.
- Lillian?
- Perrie?!
- Tudod, már a koncerten feltűnt, hogy Zayn elég sokszor tekintget feléd, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán kiderült, hogy miattad hagyott ott engem az arénában és miután rávettem, hogy induljunk el, ő megmakacsolta magát és azt mondta marad. Igen, ott állt nem tudom mennyi időn keresztül a kórház előterében és várta, hogy lemenj vagy történjen valami. Másnap megint összefutottunk veled, micsoda véletlen. Majd, kiderült, hogy ugyanabban a szállodában vagy, mint mi és amikor visszaértem kit látok Zayn-nel enyelegni a szobában? Téged.- mutatott rám és kezdte felemelni a hangját.
- Ne is haragudj, de nem én vagyok az egyetlen lány, aki úgymond szerelmes Zayn-be!
- De te vagy az egyetlen, akit megcsókolt!- kiabált.
- Mi?
- Elmondta. Nem értem mit eszik egy ilyen kislányon, mint te, de nem is érdekel. Gondolom szánalomból csinálta, vagy megsajnált, mit tudom én, a lényeg, hogy engem fog feleségül venni, nem téged és jó lesz, ha ebbe beletörődsz.
Erre nem tudtam mit mondani. Fájt minden egyes szava, de valahol talán igaza volt. Zayn megsajnált és megcsókolt..
- Perrie, elárulnád, hogy miért üvöltözöl?- jelent meg egy fekete csuklyás alak. Nem volt nehéz kitalálni ki ő.
- Csak útba igazítottam.- legyintett. Zayn feljebb tolta a csuklyáját, hogy kilásson alóla és óvatosan rám mosolygott. Legszívesebben megöleltem volna és sírva könyörögtem volna neki, hogy mondja azt, hogy egy szó sem igaz abból, amit Perrie utoljára mondott, de inkább csak egy halvány mosolyt erőltettem magamra és igyekeztem nem sírni.
- Menj keresd meg a többieket, de örülnék, ha nem keltenél nagyobb feltűnést. Már így is a fél repülőtér azt nézte, hogy ordibálsz.
- Mi lenne, ha nem oktatnál ki? Ne akarj veszekedni Zayn, mert a te hírneved bánja.- mondta és elviharzott.
- Leülhetek?- mutatott a velem szemben lévő székre. Aprót bólintottam és tekintetemmel követtem minden egyes mozdulatát.
- Bocs, hogy nem veszem le, de nem akarom, hogy felismerjenek. Mit mondott Perrie?
- Semmit.- suttogtam.
- Lilly, kérlek mondd el.
- Lényegében azt mondta, hogy megsajnáltál és azért csókoltál meg és..
- Állj! Perrie-nek is elmondtam, hogy nem ezért csókoltalak meg, hanem..
- Zayn!- jelent meg Paul.- A rajongók felismerték a srácokat, ideje beszállni a gépbe.
- De..
- Nincs de! Igyekezz!
- Paul, ne már!
- Zayn, nem vagyok hajlandó vitatkozni! Elég nehéz a másik 4 srácot is elrángatni a rajongóktól, mert mindenkit ölelgetni akarnak, meg képet csinálni velük..legalább veled ne legyen gond!
- Paul, muszáj beszélnem vele.- nézett rám.
Az említett személy is rám nézett, majd mint akinek minden tiszta megszólalt.
- Véletlenül nem te vagy az, aki egy virág mögé bújva megvárta, amíg tiszta lesz a levegő és utána beosont a fiúkhoz?
Zavartan elmosolyodtam és nem igazán tudtam mit mondjak.
- De, én voltam.- motyogtam.
- Ezek a rajongók hihetetlenek!- rázta a fejét.- Sajnálom, de indulnunk kell, ugyanis Zayn-t is kiszúrták.
Zayn felpattant, elvette egy szalvétát és kikapott egy tollat Paul zsebéből, majd felém nyújtotta.
- Írd rá a twitter neved, kérlek.
Meglepődve ráfirkantottam, majd a kezébe nyomtam. Szélesen elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Még beszélünk!- kacsintott egyet és elindult Paul után. A rajongók azonnal körbe vették és pár másodperc múlva már látni sem lehetett.
- Virág, mondd, hogy az előbb nem Zayn-nel beszélgettél itt!- ült le hitetlenkedve anyu.
- De.- suttogtam elképedve, hiszen csak most esett le, hogy elkérte a twitter nevem és utána adott egy puszit a homlokomra.
- Jól vagy? Elsápadtál.
- Anya..- kezdtem, de nem tudtam mit mondani. Annyira boldog voltam, hogy nem tudtam szavakba önteni és hirtelen elsikítottam magam. A fél reptér felénk kapta a fejét, de nem érdekelt. Boldog voltam és kész. Nem érdekelt mit mondott Perrie, mert már tudom, hogy nem volt igaz. Nagyon sajnálom, hogy Zayn nem tudta elmondani azt, amit szeretett volna, de nagyon remélem, hogy egyszer megtudom.
- Megőrültél?- anya hangja zökkentett vissza a valóságba.
- Mi? Nem, dehogy, csak szörnyen boldog vagyok!
- Ennek nagyon örülök, de mi lenne, ha elmesélnéd, hogy mit keresett megint itt?
Mély levegőt vettem és elmondtam anyunak mindent, ami abban az 5 percben törtnét, amíg ő mosdóban volt.
- Én erre már nem tudok mit mondani.- nézett rám hitetlenkedve.- Jobb lesz, ha beszállunk a gépbe. Gyere!
Vidáman ugrándoztam anyu mellett, kicsit sem néztek hülyének.
A repülőn ablak mellé ültem és izgatottam vártam a felszállást. Haza akartam érni és felmenni twitterre, hogy egész nap a laptop előtt üljek és várjam az üzenetét. Mert valószínűleg ezt fogom csinálni, akkor is, ha erre rámegy az egész nyaram. Azért bízok benne, hogy minél előbb ír és nem csak úgy mondta. Nem sokkal később a repülő felszállt, én pedig mosolyogva anyuhoz fordultam és újra elmeséltem neki a történetet. Aztán újra, újra és újra, egészen addig, amíg a gép nem landolt Budapesten."- fejeztem be.
- Szóval, Miss Edwards kiabált önnel egy repülőtéren?
- Igen.
- Nem gondoltam volna, hogy ennél jobban is meg tud lepni, de most sikerült. Ráadásul utána az a puszi és persze a szalvétára írt név. Olyan, mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna.
- Igen, nekem is sokszor volt már ilyen érzésem.- nevettem el magam.
- Ezután mi történt? Mr Malik egyből üzent?
- Ugye ezt nem gondolta komolyan? Több, mint egy hónapot vártam az üzenetére, de megérte.
- Miért? Mit írt?- kíváncsiskodott, én pedig szélesen elmosolyodtam és felidéztem a Zayn által írt sorokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése