- Ilyen történettel még sosem találkoztam! Folytassa!- nézett rám izgatottan Miss Peterson.
-"Reggel már a szállodaszobában ébredtem, mivel tegnap este anya elintézte, hogy kiengedjenek. Kikaptam a bőröndömből egy rövidnadrágot és egy pólót, majd bementem a fürdőbe. Belenéztem a hatalmas tükörbe, de bár ne tettem volna. Kisírt, karikás szemek, vörös orr, sápadt arc. Pár percig csak bámultam magam, majd elegem lett és hideg vízzel megmosakodtam, fogat mostam és felöltöztem. Elővettem az alapozóm, hogy eltüntessem a karikákat a szemem alól és tettem fel egy kis sminket is, hogy még elfogathatóbb legyen a külsőm. Mikor végeztem már nem is látszott annyira, hogy sírtam. Mosolyogva kiléptem a fürdőből és köszöntem anyunak, aki időközben felébredt.
- Jó reggelt!
- Veled meg mi történt? Mintha kicseréltek volna.
- Megyünk várost nézni, nem?
- De.
- Szóval van esély arra, hogy összefussunk velük, éppen ezért nem nézhetek ki úgy, mint egy zombi. Mikor indulunk?- kérdeztem.
- Mindjárt, csak elkészülök én is.
Amíg anyura vártam rájöttem, hogy Perrie nem ronthatja el a kedvem. Ha belehalok is megölelem Zayn-t és megköszönök neki mindent, amit akarok. Perrie nem fogja ezt tönkre tenni, abban biztos vagyok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal léptünk ki Düsseldorf utcáira.
- Beülünk valahova reggelizni.
- Nem vagyok éhes.
- Nem érdekel, akkor is eszel.
Nem akartam vele vitatkozni, inkább magamba erőltettem egy kakaós csigát, majd rendeltünk egy-egy kávét elvitelre és már indultunk is tovább.
- Virág, bejössz velem abba a boltba? Veszek valami apróságot apádnak.
- Inkább megvárlak itt.
- Jó, de ne tűnj el!
- Csak nézelődök anyu, most nem fognak leütni!
- Remélem is!- mondta, majd ott hagyott. Lassan elindultam a boltok között és mindenkire rámosolyogtam, aki szembe jött velem. Igaz, hogy a 10 emberből csak 1 mosolygott rám, de nem baj..a németek úgy látszik komoly emberek. Belekortyoltam a kávémba és átnéztem az út túloldalára. Egy idős házaspár kézen fogva sétált a park felé. Vajon egyszer én is fogok így sétálgatni valakivel? Valaki olyannal, akit mindennél jobban szeretek? Vajon ennyi idősen én is ilyen boldog leszek, mint ők? Miközben elmerültem a gondoltaimban még mindig nem vettem le a szemem az idős párról, ami nagy hiba volt, ugyanis egyszer csak azt éreztem, hogy a kávém a pólómon van.
- Jaj, ne haragudj! Nagyon siettem és nem figye..Lilly?
- Zayn?
- Ezt nem hiszem el! Tegnap kórházba kerültél azért, mert neked csaptam egy ajtót, ma meg leöntelek a kávémmal. Lilly, nagyon sajnálom!
- Semmi baj!
- E-ez már nem lehet véletlen! Tegnap is és ma is találkoztunk..vagyis valami bajt okoztam neked. Tuti, hogy a sors akarta így!- mosolygott.
- Igen.- motyogtam és éreztem, hogy az arcom rákvörös.- Meddig maradtok?
- Holnap délután megy a gépünk. Te meddig leszel itt?
- Én is holnap délutánig. Zayn?
- Igen?- nézett rám érdeklődve. El akartam kezdeni a mondandóm, de nem tudtam, mert Miss Edwards megjelent.
- Zayn, hát itt vagy! Ó, szia!- nézett rám meglepődve.
- Szia!- köszöntem közömbösen.
- Indulhatunk?- fordult vissza Zayn-hez.
- Menj nyugodtan, én..
- Zayn! Megint azt akarod, hogy egyedül sétálgassak? Tegnap este is a fiúkkal mentem vissza a szállodába, mert te a kórház előtt..
- Perrie!- szólt rá. Mit akart mondani, ami miatt leállította? Nem mertem megkérdezni.
- Jobb lesz, ha megyünk. Szia Lilly! Bocsi, még egyszer!
- Semmi gond. Szia!
Perrie el sem köszönt, de nem is érdekelt.
- Remélem tudod, hogy szeretlek!- suttogtam, de nem hallotta. Nem hallotta, mert épp a menyasszonyára figyelt, aki megállás nélkül beszélt hozzá. De mit akart mondani Perrie? Milyen kórházról beszélt? Ezek szerint Zayn nem ment velük el?! Ott maradt? De miért? Vagy..túl sok kérdésem van és egyikre sem fogok választ kapni.
- Virág! Miért öntötted magadra a kávéd?- lépett mellém idegesen anyu.- Hogy néz ki a pólód? És a gatyád is olyan lett! Szerinted ezt hogy fogom kimosni? Figyelnél rám? Mi bajod van? Virág!- lengette a kezeit előttem. Mintha valami őrült lennék.
- Zayn.- nyögtem ki.
- Mi van vele?
Elmeséltem anyunak, aki meglepően megértő volt és a válaszán eléggé ledöbbentem.
- Ezek után már igazán kidobhatná Perrie-t és magával vihetne téged Londonba. Nem veszi észre milyen önző és nagyképű az a nő? Mert én ebből ezt szűrtem le. Még azt sem hagyja, hogy Zayn egy rajongóval foglalkozzon?!
- Annyira imádlak!- tártam szét a kezeim.
- Meg ne ölelj! Nem akarok tiszta kávé lenni! Menjünk vissza a szállodába, így nem mutatkozom veled!
- Olyan kedves vagy!
- Tudom. Na, gyere!
Visszasétáltunk a szállásunkra és gyorsan átvettem a pólóm.
- Anyu, délután még visszamegyünk?
- Persze! Hol a pólód? Kimosom.
- Ott van az ágyon.
Anya felkapta és beviharzott vele a fürdőszobába. Én addig elfeküdtem az ágyon és gondolkodtam. Igazából olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam egy helyben megmaradni, ezért úgy döntöttem sétálok egyet. Kiléptem a szobából és sétálgatni kezdtem a szállodában. Megnéztem a medencéket, amik egyébként hatalmasak, de nem kaptam kedvet ahhoz, hogy én is beleugorjak. Inkább beszálltam a liftbe és felmentem a legfelső emeletre. Fogalmam sincs, hogy miért, de érdekelt, hogy milyen lehet. Kiszálltam a liftből és meglepődve néztem körbe. Teljesen más volt, mint a harmadik emelet, ahol mi voltunk. Itt minden sokkal nagyobb és díszesebb. Elindultam balra és a folyosó végén jobbra fordultam, de beleütköztem valamibe. Illetve valakibe.
- Kisasszony, ide nem jöhet be.
- Miért?
- Mert..mert..csak mert nem.- mondta unottan.
- Értem.- bólintottam és visszaléptem. Gondolom azt hitte, hogy elmegyek, de ott maradtam. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet ott, ami miatt nem mehetek be. Egy virág mögé bújva vártam, hogy a biztonsági őr lelépjen. Már fél órája gubbasztottam ott, de még mindig láttam az árnyékát.
- Hé, Bob! Pihenhetsz egy kicsit, úgysem jön fel ide senki.- hallottam meg egy másik férfi hangot.
- Oké. Akkor lemegyek az étterembe eszek valamit. Jössz te is?
- Aha, a srácok végre elnyugodtak.
Srácok? Milyen srácokról beszél? Hirtelen kilépett a két férfi és teljesen ledöbbentem. Paul volt a másik. Paul! Igen, az a Paul! Ez egyetlen egy dolgot jelenthet! EGY SZÁLLODÁBAN VAGYOK A ONE DIRECTION-NEL!"
- Úristen, ez egyre izgalmasabb és eseménydúsabb! Hihetetlen!- jegyzetelt folyamatosan.- Folytassa, Mrs Malik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése