Kórház

- Mi történt ezután?- vonta fel a szemöldökeit és érdeklődve várta a folytatást.
- Arra ébredtem, hogy valaki beszél hozzám.- mosolyodtam el.
"- Hé, ébredj már fel! Ha már miattad vagyunk itt, akkor legalább nyisd ki a szemed, mert unatkozom.- hallottam egy nyafogó, ismerős hangot.
- Louis, hagyd már békén! Az orvos megmondta, hogy pihennie kell!
- Milyen színű a szeme? Felhúzhatom a szemhéját?
- Nem!- hallottam a parancsoló hangot, de nem volt erőm kinyitni a szemem. A fejem borzalmasan fájt és azt hittem szétrobban.
- Én is kíváncsi vagyok rá, nézzük meg!- szólalt meg egy harmadik személy.
- Srácok, ti mi a szart csináltok?- csukódott be egy ajtó. Ez a hang..bárhonnét felismerem! Csak Neki van ilyen hangja, de nem. Ez lehetetlen! Erőt vettem magamon és szép lassan kinyitottam a szemeimet és abban a pillanatban egy aprót sikítottam, ugyanis két arc volt körülbelül 4 cm-re a fejemtől. Szóval erre értette, hogy mi a szart csinálnak.
- Jé, milyen érdekes szemed van!- csodálkozott Louis Tomlinson. (??)
- Álmodom?- kérdeztem.
- Igen! Én egy görög isten vagyok, ő meg...- kezdte, de félbe szakították.
- Louis, ne szórakozz már! Tudtam, hogy nem szabad itt hagynom veletek!- morgott idegesen, majd  közelebb lépett.- Hogy vagy?- mosolygott rám kedvesen.
- Szörnyen fáj a fejem és úgy érzem megbolondultam.
- Miért?- ült le az ágyra.
- Mert kórházban vagyok és a kedvenc bandám, illetve 4 személy a kedvenc bandámból itt ül velem.
- Az ötödik meg elaludt kint a folyosón. Itt fekszik a kórterem mellett, megnézed?- kérdezte Louis.
- Tommo, ülj le a seggedre és fogd be!- parancsolt rá Liam.
- Nem bolondultál meg.- nevetett Zayn.- Emlékszel mi történt?
- Úgy rémlik, hogy lefejeltem egy ajtót..vagy nem tudom, de az biztos, hogy
- Ja, ez a pöcs neked baszta a hátsó ajtót!- bólogatott Louis miközben cukrot evett.
- Véletlen volt!- förmedt rá Zayn.
- Honnét van cukrod?- kérdezte tőle Niall.
- Az ő kabátjában volt.- mutatott rám-
- Te lenyúltad a cukrát?- akadt ki Zayn.
- Ja.- felelte lazán.
- Semmi gond! Már több hónapja nem volt rajtam az a kabát, szóval nem ettem volna meg azt a cukrot!
A három fiú elröhögte magát, Louis meg furcsa arcot vágott, de megrántotta a vállát és tovább eszegette a zsákmányát.
- Lilly vagy, ugye?
- Igen. A telefonom hol van?- kérdeztem.
- Itt.- nyújtotta át Zayn. 36 nem fogadott hívás, 13 SMS. Ajaj. Azonnal tárcsáztam anyut, aki idegesen szólt bele.
- Virág, elárulnád mégis hol a fenében vagy?- üvöltött.- A koncertnek már másfél órája vége, de te még mindig nem jöttél ki, én viszont itt szobrozok a hülye telefonfülke mellett!
- Anya, ne akadj ki, de kórházban vagyok?
- Hol? Mit csináltál? Miért nem értesítettek? Merre van az a kórház? Virág, válaszolj már!
- Tartsd egy picit.- mondtam, majd elvettem a fülemtől a készüléket és a srácokra néztem.- Megtudnátok mondani a kórház nevét és címét?
Szerencsére Liam tudta és lediktálta. Miután elmondtam anyunak, azonnal lecsapta a telefont és szerintem száguldani kezdett a kórház felé. Nem lennék annak a helyében, aki most vitatkozni kezd vele.
- Milyen nyelven beszéltél?- kérdezte Zayn.
- Magyarul. Anyukám mindjárt itt lesz.
- Oké. Amúgy a koncert milyen volt?- kíváncsiskodott Louis.
- Nagyszerű! Az összes dalt énekeltem, táncoltam és nagyon jól éreztem magam! Felejthetetlen emlék lesz, ebben biztos vagyok!
- Ennek örülünk!- mosolyodott el Liam.
Zayn éppen mondani akart valamit, de kivágódott a kórterem ajtaja és számomra egy nem kívánatos személy tipegett be.
- Jaj, srácok végre meg vagytok! Úgy elrohantatok, nagyon megijedtem! Nincs semmi gond, ugye?- lépett oda a barátjához és megcsókolta. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam, de nem akartam magyarázkodni, ezért próbáltam erős maradni. Eltereltem a gondolataim és minden erőmet összeszedtem.
-...így kerültünk ide.- fejezte be Zayn. Úgy látszik nagyon elkalandoztam, mert lemaradtam a mesélés elejéről. Perrie végig mért, majd egy hamis mosolyt erőltetett magára és felém hajolt.
- Jól vagy?- kérdezte, de a stílusából kivettem, hogy le se szarja mi van velem, de kedvesnek akar látszani.
- Igen.- vágtam rá azonnal.
- Zayn jobban is vigyázhatott volna!- csóválta a fejét.
- Véletlen volt és nekem nem kellett volna arra mennem.
- Igaz. Mehetünk?- fordult el tőlem. Látszik mennyire érdekli, hogy mi van velem.
- Szerintem meg kéne várnunk, amíg az anyukája ideér.- mondta Niall.
- Egyet értek, hiszen lényegében miattunk..vagyis Zayn miatt került ide.- bólogatott Liam.- Amúgy Harry itt van még?
- Aha. A földön alszik, de mégis mennyi időbe telik, amíg ideér az anyukája?- türelmetlenkedett Perrie.
- Menjetek!- szólaltam meg.
- Nem!
- Kérlek! Szeretnék egyedül lenni, egy kicsit! Köszönöm, hogy eddig itt voltatok, de most már menjetek!
- Minden rendben?- méregetett Niall.
- Persze! Menjetek!
Zayn, Liam és Niall kedvetlenül felálltak és látszott, hogy ők szívesen maradtak volna. Elindultak az ajtó felé, de gyorsan utánuk szóltam.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- Mi is, de bár ne így kellett volna!- mosolygott Zayn.- Bocsi még egyszer.
- Semmi gond!
- Szia!- köszöntek el, mert Perrie már kintről szólt nekik. Louis még bent volt, amikor a többiek kimentek és odalépett mellém.
- Én sem bírom Perrie-t.- kacsintott, majd közelebb hajolt és megölelt. Annyira jól esett most ez az ölelés, hogy majdnem elsírtam magam.
- Köszi a cukrot, Lillian. Remélem még találkozunk! Szia!- intett és ő is elhagyta a kórtermet.
Zokogni kezdtem. Nem tudtam vele rendesen beszélni, nem tudtam neki megköszönni, amit szerettem volna és nem tudtam átölelni. Mindezt miért nem? Mert megjelent a menyasszonya. Folyamatosan sírtam és tudatosult bennem, hogy bármennyire is szeretem, a szíve már foglalt. Bárcsak megkérdezhettem volna legalább annyit tőlük, hogy meddig maradnak itt, de nem..ezt sem tudtam. Még annyi mindent tudtam volna mondani, de megjelent Miss Edwards kisasszony és menniük kellett. A csendes szobát betöltötte a zokogásom hangja és már semmi nem érdekelt. Elszalasztottam egy lehetőséget és ez nagyon fájt."- fejeztem be szomorúan, ugyanis előtörtek belőlem az akkori érzelmek.
- Ilyen történettel még sosem találkoztam! Folytassa!- nézett rám izgatottan Miss Peterson.