- Úristen, ez egyre izgalmasabb és eseménydúsabb! Hihetetlen!- jegyzetelt folyamatosan.- Folytassa, Mrs Malik!
-"Megvártam, amíg Paul és a másik biztonsági őr beszáll a liftbe, majd kibújtam a növény mögül. Csendben osontam a folyosó azon részére, ahova az előbb nem engedtek be. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy akciófilmben, ahol én vagyok az emberrabló vagy a betörő. Most már csak fekete ruha kéne és tigris bukfencezve kellene bemennem, de ezt inkább kihagyom, ugyanis szeretnék még élni. Lassan lépkedtem a folyosón, de fogalmam sem volt arról, hogy hova kéne benyitnom. Hirtelen megugrottam és egy aprót sikítottam, ugyanis kivágódott előttem egy ajtó. A kilépő srác éppen annyira megijedt, mint én.
- Te ki vagy?- kérdezte mély, rekedtes hangján.
- Lillian.
- Mit keresel itt? Ide senki nem jöhet be.- nézett rám furán.
- Tudom, én csak..- kerestem a szavakat, de nem tudtam mit mondjak. Már épp meg akartam szólalni, amikor valaki a nevemen szólított.
- Lilly?!
Hatalmas levegőt véve megfordultam.
- Szia Zayn!
- Te követtél?
- Nem! Mi is ebben a szállodában szálltunk meg.
- Értem, de hogy jöttél ide? Hol van Paul?
- Lement ebédelni. De ne higgyetek őrültnek, mert nem vagyok az, csak nagyon szerettem volna veletek beszélni, de egyszerűen nem volt rá lehetőségem és még csak megölelni sem tudtalak titeket. Semmit nem tudtam megköszönni, nem tudtam odaadni a leveleket, a rajzokat és..- hadartam, de elsírtam magam.
- Lilly, ne sírj!- lépett közelebb Zayn és átölelt.
- Te ismered őt, bro?- kérdezte Harry.
- Igen. Ő volt az, aki miattam kórházba került.
- Komolyan? Meg se ismertem. Zayn, ha már leütötted és utána még a kávét is ráborítottad akkor az a minimum, hogy most beszélgetsz vele.- röhögött Harry.
- Igen, tudom. Paul-t elintézed?
- Persze.
Zayn óvatosan elengedett, majd a szemembe nézett. Letöröltem a könnyeim és bocsánatot kértem tőle, mert összekönnyeztem a pólóját. Zayn csak elmosolyodott, majd megfogta a kezem és behúzott maga után a szobájába.
- Gyere, ülj le és meséld el nekem, hogy mi az, amit el szerettél volna mondani, de nem tudtad.- nézett rám kedvesen.
- Hol van?
- Perrie?
- Igen.
- Elment a lányokkal vásárolni, de most hagyjuk Perrie-t.
- Rendben. Tudod..sokan kérdezték tőlem, hogy miért csinálom még mindig ezt. Miért kapaszkodom egy olyan emberbe, aki nemhogy soha nem lehet az enyém, de talán soha nem fog még köszönni sem nekem? És a válaszom még mindig ugyanaz. Még mindig megérsz nekem minden könnyet, még mindig szívesen dacolok az időzónákkal, mert sokat jelentesz nekem. Sokat? Ez egészen gyenge kifejezés! Az életemet, a levegőt, a felhőket, a napsugarakat, a gyönyörű magashangot, a puha ágyat, a jól sikerült tollvonást jelented nekem. Mindennap mosolyt csaltál és csalsz az arcomra, a legszörnyűbb depressziómból is felhúz a boldogságod tudata, még, ha az azzal járó dolgok fájóak is. Mindig el akartam neked mondani, hogy megmentettél. Mindig hálálkodni akartam, személyesen megköszönni, közben átölelni téged és sírni a válladon. Ez az előbb sikerült is, és tudom, hogy nagyon gáz volt és magadban biztos kinevettél szóval csak annyi, hogy szeretlek.
- Lilly, é-én nem tudom mit mondjak. Rengeteg rajongó mondott már nekem köszönetet, de ilyet még soha nem hallottam senkitől.- mondta, majd magához húzott és szorosan átölelt. Annyira boldog voltam, mint még soha. Magamhoz szorítottam és nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de sajnos ez lehetetlen. Zayn lassan eltávolodott tőlem és mélyen a szemembe nézett. Abban a percben megállt körülöttem a világ, de tisztán emlékszem minden egyes mozdulatra, érintésre. Kisimított egy tincset az arcomból, majd egyik kezét a tarkómra, másikat a hátamra vezette, úgy húzott közelebb magához. Nem tudtam felfogni mi történik, de nem is volt időm arra, hogy ezen agyaljak, ugyanis megéreztem Zayn ajkait az enyémeken. Néhány másodpercre lefagytam, de miután tudatosult bennem, hogy mit is csinál életem szerelme, azonnal visszacsókoltam. Csókja gyengéd volt, de közben szenvedélyes. Nem hittem el, hogy velem történik. Én vagyok az a lány, akit Zayn Malik megcsókol, miközben menyasszonya van. Azt hittem elájulok, de erős karjai tartottak és csak akkor tértem magamhoz, amikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és suttogva megszólalt.
- Már akkor éreztem, hogy más vagy, mint a többi rajongó, amikor koncerten megláttalak az első sorban. Felkeltetted a figyelmem és el is időzött rajtad a tekintetem és utána, amikor neked csaptam az ajtót..nem hittem, hogy Te vagy az! Lilly..- kezdte, de nyitódott az ajtó és azonnal elengedett.
- Szia..sztok!- lépett be Perrie, miközben furán méregetett minket.
- Szia, édesem.- mosolygott rá Zayn. Abban a pillanatban azt hittem kitör belőlem a zokogás, de tartottam magam.
- Én most inkább megyek. Örülök, hogy tudtunk beszélni.- álltam fel. Zayn is ugyanígy tett és ki akart kísérni, de Perrie az útját állta. Zayn átölelte a menyasszonyát, de közben fájdalmas arckifejezéssel nézett rám és mielőtt kiléptem gyorsan tátogott egy 'Sajnálom! Beszélünk még, mert nem mondtam el mindent!' félét, aztán becsuktam magam mögött az ajtót. Rohantam a lifthez és idegesen benyomtam a 3-as gombot. Az ajtó becsukódott belőlem pedig kitört a zokogás. A lift megállt, kiléptem és azonnal a szobánkhoz rohantam. Becsaptam az ajtót és a földre roskadva még jobban kezdtem sírni.
- Virág! Hol voltál? Átkutattam az egész szállodát utánad, de nem találtalak!- sietett oda anyu.- Kislányom, mi történt?- ült le mellém, én pedig a nyakába borultam és megállás nélkül sírtam. Anyu szorosan ölelt és közben próbált vigasztalni. Amikor végre kicsit megnyugodtam, felálltam és anyu az ágyhoz vezetett. Mély levegőt vettem és elmeséltem neki az előbb történteket. Anyu szótlanul, rezzenéstelen arccal hallgatott végig.
- Virág, én megértem, hogy visszacsókoltál, hiszen ez a fiú a mindened, tudom. De gondolhattál volna arra, hogy menyasszonya van.
- Annyira hülye vagyok.
- Nem, nem vagy az! Csak szerelmes.
- Az már majdnem ugyanolyan, mintha hülye lennék.
- Előtte még biztos beszéltek, ha azt mondta.
- Persze. Holnap délután ők is és mi is hazamegyünk. Megint több ezer kilométerre leszünk egymástól és Zayn pár hónap múlva úgyis elfelejt.
- Én nem akarlak hitegetni vagy ilyesmi, de szerintem nem csókolt volna meg, ha pár hónap alatt csak úgy el tudna felejteni.
- Anya, inkább ne folytasd!
- Rendben. Lemegyek a recepcióhoz, maradj itt.
Bólintottam, majd befutottam a fürdőbe és megmostam az arcom. Nem akartam, hogy anya megint megijedjen, ezért inkább ledőltem az ágyra. Bár legszívesebben visszamentem volna a legfelső emeletre és meg mondtam volna a magamét Perrie-nek, de nem tettem. Nem tettem, mert tudom, hogy semmin nem változtatna. Ők attól ugyanúgy hazamennének, összeházasodnának és elfelejtenének engem."- fejeztem be a könnyeimmel küszködve.
- Erre nem találok szavakat!- bámult rám elképedve az újságíró.- Mi lett ezután? Találkozott utána Mr Malik-kal? Vagy Düsseldorfban már nem látták egymást?!
- Dehogynem. Talán most jön az egyik legérdekesebb része a történetnek.- gondoltam vissza és folytattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése